Drága Cimbora!

Öreg Tisza, drága barátom! Jó látni téged, jó itt állni partodon.
Te meg bolond szívem, most csitt, te itt most csak csendesedj.
Kárpát-hegy messziről jön, és régóta tart veled pöröm örök

cimbora, de minden veled töltött óra öröm számomra. Mert én

úgy vagyok veled, mint a megbántott gyermek, ki, mikor, ha

elszökik, ha hazulról elmegy, már bánja, és bár sír a szája, és

kékül, de igazán csak anyja ölében békül. Igen, hiszen termé-

szeted hitemmé nemesült ereimben. A veled átélt élmények

mélyek, melyek talán már fények, és van mikor erősödnek,

------------------------------------------------

máskor meg halványulnak. Árnyak, és szárnyak suhannak

az égből. Amott meg, boldog gyermekkor régről katonák

strázsálnak, kik egykor hű harcostársak voltak. Bizonysá-

gául annak, ők még most is ott állnak a szugolyokban, mint

dárdanádak. Na és ott vannak a kérészek a szöcskék, és

a méhek, és ezer tücsökének. Napsütötte töltéspartod, dús

fedetlen kebled öröm. Túl gyermek ködön megannyi suskus

nyüzsgések, hány, meg hány ösztön tülekedések szülötte.

És a szivárvány, a színek kavalkádja, mikor, ha káprázva

------------------------------------------------

összeérnek. Kubikok, béka beszédek, berkek, zizzenések,

erek, kuvikok, rebbenések. Emlékek, melyek messziről jö-

nek, itt zenélnek fülemben. Ítéletek, gondolatok vélemények

szembesülnek, Hullámok szél verte partodon egybegyűlnek.

Bizony így van ez. És, ha már érzed, hogy merre van észak,

s merre dél, vagy talán a fáradtságtól, de már látni véled, azt

is, hogy mi a cél. Miért mennél tovább? Révbe értél. Szállj ki

utazó, megérkeztél! Tán az is lehet, hogy téged itt várnak!

És lesznek olyanok, kik szívesen látnak. És itt olyan Isten-

hit, zsolozsma, olyan jó és bódító földszaga van a világnak.