Anyám emlékére

Anyám arcán nem láttam borút soha, haját kontyba fonta, mikor,
dolgozott. Nem tudom hogy, de valami angyal, vagy ördög bújt
bele, ha munkába fogott. Keze járt, és mindent örömmel csinált.
Szent volt a szememben ... Hogy kitől tanult annyi fogást, annyi
praktikát, soha sem mesélte. Nem mondta titkát. Amikor kapált,
------------------
két sort vitt egyszerre, de nem lehetett utol érni. A kévét olyan
gyorsan szedte apám után, hogy öröm volt nézni. Emlékszem
aratáskor ólmos, zsibbadt fáradtságot éreztem estére tagjaimban.
Mondta is gyakran. - Nem való a paraszti élet neked fiam. Mikor
kollégiumba kerültem, sokszor jutott eszembe anyám. Sok eme-
------------------
let magány, ... éhes éjszakán tenger vággyal mentem ki a tetőre.
Onnan kémleltem tágra nyílt szemekkel, merre van Bercel. Diák
társaimnak himnuszt zengtem róla, kik szint úgy vágytak haza,
mint én. Esténként, mert volt rá igény, hosszan meséltem a Ber-
celi ízekről, anyám főztjéről. Tény, hogy Sigmund Freud valamit
tudott. Az el nem fojtott élmény, a vágyott gyönyör, így vagy úgy,
------------------
de felszínre tör. A napokban anyámról álmodtam. Boldoggá tet-
tél, hogy haza jöttél, mondta - Fiam, néhány óra múlva kész lesz
a töltött káposzta  Sigmund Freudtól tudom, hogy emlékeinkben
a formák, a színek hazudhatnak, de az ízek, soha be nem csap-
nak. Arra ébredtem tegnap, hogy a párnára csurgott a nyálam.
Azóta jó anyám főztje, a töltött káposzta íze itt van a számban.