Búcsú barátomtól

Jobb ember voltál te mindünknél. Számíthattunk rád

hoztad a normát. Szíved csupa derű volt mindig, az

eszed pedig tiszta, számunkra te voltál a minta. Iste-

nem, hányszor mondtad viccesen; olyan jó volna be-

rúgni. De akármennyit is ittál, te mindig józan marad-

----------------------------------

tál, bár be akartál rúgni. Legutóbb vacsorára hívtál. Azt

mondtad lecsót fogunk enni. Arra gondoltam, hogy milyen

jó lesz majd megint együtt lenni. Még bort is vittem, de

hiába csöngettem, te nem nyitottál ajtót. Morogva, dühö-

sen lépcsőztem le a sötétben, lent a földszinten kukába

----------------------------------

dobtam a bort. Most tudom csak, hogy rád kellett volna

törni az ajtót. Rossz lélekkel álltam tegnap sírodnál. Hi-

ányod fájt, űrt hagytál, forrt bennem az önvád. Karcsi-

kám, ott szívemből szólt hozzád az elkésett monológ. És
túl a barátságunkon máig sem tudom, hogy mit bírok

----------------------------------

jobban... Inni, káromkodni vagy sírni? De, ha van túlvilág,

ha van odaát, hát én be fogok hozzád csöngetni. És már

azt is tudom, mit fogok majd tenni. Ha csöngetek, és te az

ajtót ott sem nyitod ki, hát én rád fogom rúgni. Aztán csak

inni fogok majd, és én nagyon, de nagyon be fogok rúgni.