Esti mese az unokáknak

2019. február 5.


Estére már jócskán megnőnek az árnyak. Így van ez
minden este. Tündérfonál regékre vágynak, ezért alta-
ként Bercelen történt dolgokat mesélek az unokák-
nak. Arra nagyon ügyelek, hogy minden anekdotának
ott fenn a zeniten poénja; igazmondó, rövid csattanója
----------------------------------
legyen. De néha úgy hozza a kényszerűség, hogy ma-
gyarázatra van szükség. Igen, mert olyan távoli, régről
vezet az út. - Bence, emlékszel, a kerekes kút? Nagyon
messziről jön hagyom, hogy elmélyüljön. - Tudod, ahova
a dédi mama, … hiszen ezt épp tegnap este meséltem?
----------------------------------
- Ahova a dédi mama a dinnyét hűteni engedte. Villan a
szeme; érti, a dinnyét szereti. - És arra emlékszel; mikor
dédi papa a sparhelt közel ült a karos ládán és elbó-
biskolt? De fiúk egyáltalán, figyeltek ti én rám!? - Igen
papa, a kutya a pitvarból kiiszkolt. Szólt közbe Ádám
----------------------------------
de a hangja már ködös messziről cseng. A két fiú szen-
dergőn, kábánálom pályán kereng. Igen, hiszen estére
már jócskán megnőnek az árnyak. Így van ez minden
este. Tündérfonál regékre vágynak, ezért altatóként
Tiszabercelen történt dolgokat mesélek az unokáknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése