Mikor, ha tapogatjuk emlékeink
fakult
falait.
Előbb azt
keressük
fekete-fehéren,
hogy mi jó magunk a képen hol vagyunk.
És, ha megtaláltuk glóriás
önmagunk,
ha
már látjuk a vágyott délibábot, az
egyko-
------------------------
ron
hamvas, s dacos
álmot,
tovább kuta-
tunk. Nézd már, ki ez itt
lenn?
Őt,
... na én
aztán
őt meg nem
ismerem. A teringettét
ez
meg,
mintha most is mellettem lenne.
Igen őrá egészen tisztán emlékszem.
Vajon
------------------------
él-e, vajon mire vitte, mi lett
belőle?
Na
és
ott fenn, úgy vélem mintha valami rémlene
felőle. Mert bizony nagyon gyorsan múlnak
az évek, és egy idő után olyan furcsán, tom-
pán vetülnek az idő vásznán az emlékképek.
ott fenn, úgy vélem mintha valami rémlene
felőle. Mert bizony nagyon gyorsan múlnak
az évek, és egy idő után olyan furcsán, tom-
pán vetülnek az idő vásznán az emlékképek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése