Jégvirágos hóban

Úgy vagyok én távol tőletek, mint hű szelindek, kit a
kutyapecérek zsivány mód elkötöttek. Ezek az úri pri-
békek, jobb híján bohóc vonatnak, úgyszólván mutat-
ványos kutyának hoztak ide maguknak. Ez bizony már
régi nóta, de nekem hosszú évek óta, elakad szavam
------------------------------------------------------
itt, én ezeken a tereken örök vesztesnek érzem magam.
Oda vágyom hozzátok vissza. Oda, a becsület tiszta fal-
vaiba, ahol egykoron barátok köszöntöttek. Hol jöttömre hű
ebek farokcsóválva csaholtak a portákon. Ma is azt álmo-
dom, hogy dalolva vezetnek a sínek, és az állomásokon a
------------------------------------------------------
vasút személyzet előre tiszteleg. Vajon hová lettek ezek a
tisztes emberek, és mivé lettek az állomások? Hová lettek
az utasok, a barátok, és mindazok, kik az ablakból integet-
tek. Csitt, hisz rég volt ez, mondom itt vergődő szívemnek. 
------------------------------------------------------
Jobb lesz, ha elfelejted a holt, a régvolt időket, és az ott élő-
ket is, és az égbe jutottakat is mind. De hiába mondom ezt
magamnak, mert valahol még is csak, valami nagy jégvirágos
hóban elakadt, valahogy ott maradt nálatok az én régi valóm.