A jóság, az együtt töltött órák, az embernek
olyan sógor, mint a tiszta pohárba töltött óbor.
Melynek nem csak ritka szívderítő látványa, de
kimondhatatlan, lélekemelő bukéja is van. Hogy
a te lecsódnak mi a titka, azt én nem tudom, de
az bizonyos, hogy még most is kaparja torkom.
Őszintén mondom, olyan, mint a húgom töltött
káposztája, vagy az aranysárga tyúkhús levese.
Az meg külön szerencse, hogy mindezeknek a
Az meg külön szerencse, hogy mindezeknek a
bejgli, hűséges jegyese. Köszönet nektek érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése