Akiknek nincs istenük

Szűkebb hazámban a megélhetés ma is tragédia.
A szorgos gazda, az erőfeszítések alanya, bölcse,
hol a megélhetés tárgya az alma, az édenkert gyü-
mölcse. Isten számára anno még az volt a polémia,
hogy talán a kerge Éva, netán a kígyó, vagy az a

kelekótya Ádám volt a bajok okozója. Ádám azt

mondta, hogy a jajok origója, Éva. Noha ez utóbbi,

száz szám most is azt hangoztatja, hogy az átok

oka, és okozója, Ádám. De, ha Ádám mégis csak

jó, akkor az áspiskígyó a gonosz, vagy Éva a rossz?

Oda-vissza, és fordítva. Örök sakkjátszma ez. Ki

itt a galád, ki a hamis? Vitatéma ez ma is. Na, és

szűkebb pátriámban szalma-e, vagy széna? Mert

bizony itt Szabolcsban még mindig a régi nóta jár-

ja. Bár a nép szorgalma kikezdhetetlen, és örök,

de perdöntően a közös árat illetően mindig a sakál

spekuláns körök a döntnökök. Itt, ezeknek a liszthar-

mat senkiknek van hatalma. Időről, időre a vámsze-

dő jöttmentektől függ, hogy elkel-e, vagy megrohad

az alma. Ezektől az alantos almamolyoktól, a fákat 

pusztító nyavalyásoktól. Varasodást hozók, bitang

hazaárulók, ezek mind. Nekik nincs istenük, de olyan

sincs ki elbánna velük. Itt az idők kezdete óta műkö-

dik a népek alja maffia rendszer. Az alantos svindlik-

kel szemben, sajnos még mindig nincs, de talán soha

nem is lesz hatékony ellenszer. És a szorgos gazda

hiába mondja el ezerszer, hogy menjen mind abba

rafinált permetszer büdös jó k@rv@ édesanyj@ba!

Sajnos, nem fog az átka. Hogy d@glene bele mind,

abba az összeharácsolt kacsalábon forgó kastélyába.