A vár romjain

2018. november 3.

Ezer esztendő távolából alig maradt tárgyi emlék a várból.
Ha a legendának, és ágról-végről a gesztának ilyen messze-
ségből hinni lehet, akkor az eretnek Szabolcs vezér a neki
hűséget tett népével jött ide. De előbb előőrsöket küldött a
lepusztult semmibe. Homokból dombot, aztán a szláv örök-
ség fundamentumán sárból, eszközül vesszőből, erősítésül
a környék fáiból várat emelt. Úgy, hogy ezt dupla védelműl
az ingovány úgy vette körül, mint egy szigetet. Kezdetben a

vezér, és derék népe a frissen tákolt szerekben, mígnem a
betegek, és vének pediglen a fészerekben laktak. Időközben
a volt szittya vérek íziglen áldoztak, és ahogy teltek az évek,
papot tűrtek, tizedet fizettek. Hetednap üdvösségre, apraja
nagyja Istendicsőségre templomba gyűltek. Ha meg Szeren
vagy Budán hadtanácsot ültek, őrhalmok során jelzőtüzek
gyúltak, hadba vonultak. Én most ezer év árnyékában döngölt
domb tövében állok. Úgy higgyétek el, hogy nincs itt már más,

csak mit Isten kegyelmében adott, mit ember puszta kézen
idehordott. Rom ez csak, roskatag domb, és szállni vágyó
homok. Istenem, hányszor mentem el emellett sokszámnyi
dolgaim ködében. Most unokámnyi gyerekek csivitelnek köré-
ben. Gondtalanok, vidámak, vitézest játszanak. Íjaznak, kardot
forgatnak, igaz harcot vívnak. Én meg csak borzongok, holott

hét ágra süt a nap. A lúdbőrös emlékek, a felriadt tegnapok ős-
marokra fognak. Úgy emlékszem, hogy már máskor is éreztem
ilyen megvirradt képeket. Talán transzcendens emlékezetnek
nevezik ezt, hol a látomások egymást tegezik. Úgy tűnik, ahol
most lábam áll, voltam én már e várnál harcos úgy, mint most
itt a bátor katonást játszó gyerekek. Emlékszem, évszámra

innen csaptunk ki prédára. Volt, hívó szóra, máskor parancsra,
és hányszor jöttünk arra haza, hogy elveszett mindenünk. És
lám, mit tesz a genetika, még mindig élünk. Van hazánk, van
élni akarásunk, és jövőbe-vetett hitünk. Őseim ezer év viszálya,
küzdelme, igája. Véreim, Istennek hála, hogy itt e szent Föld
felett karddal játszanak ma is a gyerekek. Nem éltetek hiába!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése