Tisza lombhulláskor

2018. november 10.

Hiszem, hogy a jó festő a teremtő Istentől való. Az is
nyilvánvaló, hogy nincs film, se fénykép, se semmi, de
semmi, ami úgy tudja visszaadni a természet formáit,
színeit, neszeit, mint egy zseniálisan megalkotott fest-
mény. Az is tény, hogy ez a mindenekfölött őstehetség,
olyan alkotó, aki Isten lábnyomában járó kivételes lény.

Aki mindamellett, hogy szerény, ezerszer űzött, és aki
az általa kitűzött feladatot művészhez méltó módon
hozza. Ő az a ritka tehetséggel megáldott, kinek titka,
egyenes-ágon az Úrtól való, és olyannyira megszállott,
hogy a maga sajátos kéz, szem, szív, és ész munkájá-
val, és önnön magával örökkön elégedetlen. Számára

nincs tökéletes, és véglegesen befejezett alkotás. Csak
az a folytonos elhivatottság, ami mellett esküt tett. Igen,
ez ott van vele mindig, és mindenütt. Esendő ő is rég-
ről, de csillag messzeségből rá másképp süt le égből
a nap, mint ránk. Mert benne a fárosz láng örök. Ő az,

aki igaz tükröt akar adni arról az ihletett hamar pillanat-
ról, amit szeretne nekünk megmutatni. Én, kivételesen
szerencsésnek mondhatom magam, büszkeséggel tölt
el, hogy ismerhetek ilyen igaz, hiteles művész lelkeket,
és hogy földimnek, mi több barátomnak tudhatom őket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése