Tegnap az égi focipályán néztem a
csillagok csapatát. És
ahogy számot
vetettem, láttam, hogy egy szívem közelálló
régi csapattárs megint
a pálya szélére állt.
Gyuszikám te már
ott
fenn az égi foci pályán kergeted a labdát. Pedig
neked
druszám, én
a mezem,
a csukám, a szívem odaadnám, ha
még egyszer
együtt focizhatnánk.
Drága cimborám, emlék-
szel,
te a Nyírbogdány
elleni
meccsre, és arra cigány
jobb-
szélsőre? Ugye, mondtam neked, hogy vigyázz
rá, mert
zsivány! És lám, róla a bíró kiállított, és tizenegyest
adott.
Gyuszikám, te odvas, csapzott szívvel,
mentél le a pályáról.
Mondtam neked, akkor, emlékszel?
Nem adjuk fel, hisz még
nincs vége a
meccsnek. Nem adjuk alább, meglásd jót
alakítunk, s a végén gólt rúgunk. És bizony három-kettőre
nyertünk mi akkor. Igen, pedig Te nagyon
hiányoztál
a hát-
véd sorból. Druszám most már örökre hiányozni
fogsz
a csapatból. Békétlen lett szívünk, hiszen veled sokat
veszítettünk egy
komám. Nyugodj békében Gyuszikám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése