Minden hiába, hetek óta gyáva vagyok, zavart, kába. Ha
idelépek csapda, ha amoda veszély, meredek partszegély.
- Csinálj már valamit, te árva Isten fájdalma, tör ki az asz-
szony. Ő, ki sosem érte be puszta érvvel, sem malaszttal, s
most hévvel elmarasztal. - Bármit teszek, nem tudok meg-
felelni neked. Mi tegyek, ha nem megy a bolt, ha folthátán,
folt. Bicska nyitogatóan unom már. Elég volt, betelt a po-
hár! Az egyik nap részegen, valóban kiment a ló alólam.
Jól láthatóan tétova elesetten botorkáltam haza. Gondol-
tam csendben berúgva, lefekszem a vendég szobában. De
nem, mert éjnek idején a konyhában az asszony. Fent vir-
----------------
raszt, egy kopott gyapjú takaróban ott,gubbaszt, az asztal-
nál a szokott székén. Alighogy belépek rám szól. - Hidd el
nincs ez így jól, ha te a cimborákkal iszol, mulatsz. - Mit te-
gyek, ha itthon nem lelek vigaszt. A baj az, hogy veled már
nem lehet kibírni. Nagyon vártam már, hogy beolvasok neki.
- Te folyton csak nyafogsz, dohogsz, affektálsz, ágynál, asz-
talnál, bojkottálsz. A pénz a mániád, a nótád, az éneked, az
imád, a bibliád, az Istenképed. Elegem van belőled! Ilyenkor
persze vérben forog a szemed, elborul az agyad, s feszít a
harag. Persze, neki még pisszenni sincs mersze. Sírni kezd,
megriad. Nyilván nem bántod, inkább félted magadtól, és
----------------
véded haragodtól. Remeg, megöleled, mitől felforr a véred.
Lerántod róla a rongyot, az inget, vele együtt a gondot, a
napi bilincset. Ott álltok pőrén, már nincs érdek, pénzigény,
sem semmiféle előzmény. De nincs ám, visz a hullám, az ör-
vény. Nincs külön te, meg én, csak a törvény. Egyek vagytok,
úsztok, kapaszkodtok, egymást figyelitek, ki, kit követ. Ölel-
keztek, a vízben fuldokló szorít így mentőövet. Te meg végig
csak dicséred, becézed, mígnem partot értek. Piheg, egy ide-
ig csend, majd kacag, nevet, szeméből könny pereg. Már sem-
mitől sem ódzkodik, mi több oldódik, rád fonódik. Csicsereg,
emel, dicsér, szívednek áldás, minden szava hálás, szeme pá-
----------------
rás. Fogadalmat tesz, holnaptól nem költekezik, minden fillér,
mi kezéhez ér az szent. Holnaptól ez lesz a trend. Beszél, ígér,
hangja zenél ... Aznap boldog vagy, de másnap már megint al-
tat, ringat, mesél az édes. A mézéhes méhecske zümmög, így
döngicsél, röpül a víg kaptár körül. Miközben teste lázasan ki-
gyúl, perzsel, éget, hozzád simul, felforr a véred. És megint, bó-
dult vagy, önfeledt kába, zuhansz az ágyba. Lehull a gond, az
átok, szélben lebeg nyűtt ruhátok, lobog takarótok. Tenger há-
tán siklik, hullámán ring, messze vizekre visz hajótok. Mert hisz
boldog ünnepnap van, minek lángja szent, mi újra lobban, víg
újra éled, és megint olyan csodásan, és határtalan szép az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése