Szemedben csillan sok gyötört éjszakának kénye. Üvege tükrén
ott dereng a lidérces álmok észak-fok fénye. Messze tűnt életed
gyanánt arcodon pereg le a magány kínjának ezer cseppje. A fe-
ledés heges ködébe temetnéd, mert ez a sebes felmarás érző szí-
vednek árt. Talán el is rejtenéd más elől a veszélyes élet, a meg-
------
gyötört, a szeszélyes sors adta ütések tört aranyát. Másfelől meg
vannak bajos percek, haragos órák, zajos pillanatok, évek mikor
inkább kivetnéd magadból a tegnapok borsos panaszát. És a vi-
lágnak mondanád el, vagy inkább széllel hirdetnéd. Bizony, hogy
-----
ordítanád százzal a neked szánt, méltósággal alig bírható, emberi
szájjal ki nem mondható iszonytató magányt. Igen, hiszen felvált-
va fodrozik benned a vágy; hogy kimond valakinek, máskor meg
homlokod redőibe van szántva az okos megfontolás, hogy minek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése