Ha ilyen dacosan viselkedsz velem hosszú nyakú, hamarosan te-
pertő lesz belőled, mondta a halk szavú, angyalhajú kislány. Ha
anyu gondoskodik rólad, többé nem látod majd az ólad! Bocsá-
nat kisgazdám, össze - vissza jár a szám. Tudod, én csak egy su-
ta, buta liba vagyok. Te meg szép vagy és okos, úgyhogy ezután
figyelmesebb leszek hozzád, és fegyelmezni fogom a gőgtől ré-
---
szeg gigám. Már csak annyit kérdeznék még tőled angyalkám, a
társaimmal mi lett, rég láttam őket. Ellentétben veled, tipegős el
hízottkám megtanítottam szájuk helyett hattyú mód szárnyukat
használni, így aztán a mennybe repültek. Cserfelt a kislány. De
kár, azóta rossz az álmom, s nagyon vágyom őket. Hát hallod mi
is megsirattuk mind az elmenőket, de most már ne búsulj miat-
tuk. Az a lényeg, hogy te megmaradtál. nekünk. Szeretünk téged,
---
és, ha jól viselkedsz még a telet is megéred. Mit a telet, még a ta-
vaszt is, mert te neveled fel a kicsinyeket. És mint azt az itt mellé-
kelt kép is hűen mutatja, s e műben leírt párbeszéd is tudatja. Így
egyezett meg Szent Márton napján a szalmabála mellett egymás
sal az elhízott nyakas liba, és a cserfes szájú, hamvas arcú gazdá-
ja. Köszönöm megtisztelő figyelmed, és ha nem hiszed, járj utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése