Még tizenhét sem múltam, mikor Nyíregyházán kezembe adták.
Zavartság vett erőt rajtam, mintha loptam volna, amit kaptam.
És nehogy meglássa valaki, nagy hirtelen a zsebembe raktam. Az-
óta éber, és józan állapotban, de még álmomban is velem van. Hű-
séges szerelmem ő, és úgy becézem kis szívem. Sőt a többi kár-
------
tyával együtt valóban a szívem felett cipelem. Talán azért is
szeretem őt a legjobban, mert köztük ő a legszerényebb. Ő nem
kérkedik, mint a többi társa. Néma a szája, és csak, akkor kéredz-
kedik elő, ha törvénytisztelő gazdája a rend őrével találkozik. A
forgalmi engedély társával, és a személyi igazolvány kártyával
------
együtt kérik őt is. Mit kérik, szinte követelik. Rosszul esik neki, ha
kétségbe vonják jogosultságát, az ő becsületes voltát. A többivel
ellentétben vele az a gond, hogy végtelen önérzetes. És ez azért
is végzetes, mert az úton nyílt a front. Hiszen gyorshajtás, piros
lámpa, szonda. - Kérem az okmányokat felmutatásra! A minden-
napi forgalomban, a tülekedések dárda erdejében ennek vagyunk
------
kitéve. Istennek hála az esetek többségében az ukáz rendre az.
Menjen tovább! Ám zsörtölődik ilyenkor a leány lelkű okmány, és
száz szám sorolja panaszait. Én nem szítom parazsait. Csendesen
végig hallgatom. Hisz pontosan tudom, hogy az én hű társam
mindenben ártatlan, az ő státusza megtámadhatatlan. És már öt-
ven éve, hogy jóban-rosszban ő mindig, és mindenütt velem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése