A balzsam alkonyat homályába bújik lassan az elfáradt Nap. Az út
porában álmatag poroszkál haza a méla csordahad. Tágas portá-
kon gazda, öblös jászlakban illatos széna várja a szenteket. Édes
tejtől telt duzzadt tőgyeket cipel haza a sok szorgos test. A nyári
bársony est, és a tehén csapat előtt az udvar kapuja tárva. Porta
-----
hűségét lelkes ugatásba önti, csahos kutya köszönti őket. Részeg
fejőszék billeg hasuk alatt. Tőgyükre ügyes asszony kéz tapad.
Szorgos ujjak szorításában tejük apad. Békéjük nyugalma az Úr
őszinte ajándéka. Tejük íze, szinte malaszt. Uram Istenünk add
meg nekünk mindennap azt, ... ami a te nagy jóságodból fakad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése