Egyik nap az almafa alatt, ritka madár jelent meg kertünkben.
Nyurga, csupa sár lábait léptetve furcsa begyesen jött - ment,
majd hirtelen az eresz párkányára rebbent. A hátán valami titok-
zatos kéket láttam , olyan égboltos kék, és szép tengerkék közöt-
tit. Melle táján pedig csodálatos barnát, lejjebb sárgát hintett, de
-----
ott egy kicsit talán még fehéret is. Na, de ilyet! Nem hittem a sze-
memnek. Annyira megfogott, hogy aznap éjszaka kék, barna, és
felváltva fehér és sárga színek keveredtek álmaimba. Furcsa egy
madár szerzet, megéltem kerek hetven évet, de én ilyet még nem
-----
láttam. Azóta ez a "kékmadár", így neveztük el, kertünkbe min-
den reggel visszajár. Nyilván az éhség kergeti. Magokat szőrunk
ki neki. Percekig eszik, aztán egy ideig derengve tollászkodik.
És míg el nem száll, addig mi rendre, csak gyönyörködünk benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése