Először, mint késdobáló volt a porondon, majd szemfedőben szilaj
lovakon lovagolt vakon. Ezt követően, mint egy ösztönétől hajtott
majom úgy ugrált odafenn a manézs légterében, majd általa treni-
rozott vadkutyákkal szórakoztatta a népet. Imádta a porondot, s a
közönséget. Igen, mert, mint minden megszállott művészember
-------
szerette a sikert, a tapsot. Boldogsággal töltötte el az a tudat, ha
a cirkusz kupolája alatt a tömeg jól mulat. Szívét - lelkét kitette a
tapsért, gyakorlatilag nem a pénzért élt-halt, hanem a sikerért. Ám
egyszer különös dolog történt, éppen a kötélen suhant odafenn a
térben, mikor egy hármas fordulat során, és egy rossz mozdulat
-------
okán a porond közepére zuhant. A nézőtéren sokan visongtak,
majd dermedt csend lett. A művész még felállt és a manézs kijára-
táig botorkált, majd ott összeesett. A kórházi ágy következett. Öt
hét után eszmélt. Amikor kinyitotta szemét, rekedtes hangon vizet
kért. Kiszáradt a torkom, suttogta az ágyszomszédjának. Tudja ak-
kor kezdődtek a bajok mikor a művésztársak elhitették velem, hogy
-------
én is artista vagyok. Pedig hát az Úr látja lelkem én bizony bohóc-
nak születtem. Én bolond azért is kaptam a sorstól ekkora nagy po-
font, mert későn vettem észre, hogy a porond felső része kizáró
lagosan az artista élettere. De most a bajomon okulva, már nem pá-
lyázom artista babérokra. Egy életre megtanultam, hogy a hosszú
élet, és a tartós siker titka a humor, a krumpli orr, és a bohócsipka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése