Négyőnk öröksége

2022. szeptember 2.

Apám sok  megcsendesült bölcs  mondást  tudott,  bár  ő  maga
a  megtestesült   erkölcs  mindig  dolgozott,  de  valahogy  soha
nem  jutott  el a  kulák  szintig.   Ilyeneket mondott, hogy: ”Okos
ember  inkább  kölcsönt  ad, mint sem kér” vagy; ”Addig nyújtóz-
kodj, amíg a takaród ér” - ”Aki  munkával keresi  kenyerét, az sze-
génységgel  tölti  meg  zsebét” - ”Az  igaz, hogy az ész Isten egé-
ben dörög, ám az is, hogy a pénz az  ördög erszényében csörög” 
Ámulva  hallgattam  őt. Ezzel  együtt  a  legtöbb bölcselete értel-
--------
metlennek  tűnt  nekem, ám  akadt olyan  is, amit  értettem.  Azt
meg már kora kölyök koromban  éreztem,  hogy nem  a  várható 
öröksége  miatt  vette  el  anyámat. Istenem,  mennyit  vesződtek 
ők ketten. Hányszor kellett számolni este, lámpafény mellett. Gye-
re csak füles! Nagy elálló füleim miatt, így hívtak. Hozzad csak az 
irkádat, meg a ceruzádat! Igyekeztem persze, és meg voltam tisz-
telve.  S ahogy  szaporodtak  a számok a listán, tragédiát sejtve a 
plafonról  egy  örökölt  antik  lámpa, míg a szobában a dráma ló-
--------
gott a  levegőben.  Ők diktáltak,  nyilván emlékezetük szerint. Na, 
számold újra  megint! Kiszámoltam a pénzt forintra,  fillérre, s fél-
ve néztem apám szemébe. Na,  most  mi lesz!? És, míg a végéhez 
nem értem a nagy feszültség egyre csak gerjedt. Megint megszá-
moltam,  de  megint  csak annyi lett.  Anyám  nagy szemeket me-
resztett rám. Ám volt olyan is, bár ritkán, hogy hálával arcán rám-
nevetett.  Aztán  ez  a  sok  számolás odavezetett, hogy, vagy egy 
hitvány  tehenet  vettünk, vagy  egy soványka földet. Ez most an-
--------
nak okán jutott  eszembe,  hogy apámnak a kórházból küldött le-
vele akadt a kezembe.  Olvastam a  szép kalligrafikus betűkkel írt 
üzenetet.  Gondosan   hozzá lett  rakva egy kárpótlási jegy. 2 élet 
papírra vetett jutaléka 4 részre  elosztva!  Semmire  váltva anyám, 
és apám sok munkája, gondja. Négy testvér jussa. Szegény apám 
már régen  a felhők  felett.  Anyám még sebén mereng, de lassan
ő  is  a  temetőbe  megy.  Én  meg  őket  sajnálva,  kezemben egy
díszes  papírral a  szám  remeg, ... és a szememből a könny pereg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése