Esőbodros felhős fuvallattal virraszt a csend az álom fodros falu
felett. A sarokba vetett vánkosán még félig horkol, de már imát
mormol a karikás ostor. Fölötte szögre akasztva hű társa a duda,
aki épp a konda terelésre hangol. Derűs kürt szólamokat, nyitány
menüt gyakorol a négylábúak zenésze. Bíbor nappallal kel a Bilku
család bátor karmestere, s együtt ébred vele a kondásház apraja,
---------
nagyja. Ásítva éled a porta ólakban a konda társak álmos hada.
Kába porcsinfűre éhezve fohász száll az égbe. Csókos ébresztőt,
susogás bókot lehel a falura az illatos akác virága. Napraforgó
bugája reménykedve fordul a fényre. Mikor ha a hangját cifrázó
duda toborzó szája gyülekezőre fúj. Aztán az út porában porosz-
kálva elindul a konda őre, és vele a jószágok lába is ki a legelőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése