Amikor meghalok, mikor nem fáj már semmi, a berceli temetőben
akarok megpihenni. Mikor a vén életem lemenőben, én ott, a sze-
líd akácok tövében szeretnék szembesülni a csönddel, elvegyülni
a földdel ... Ha gyarló léleknek van utolsó kívánsága, mert nekem
a halandó embernek van, s ezen túl van jelenem, és múltam, de ki
majdan leszek, ott akarok összeesni holtan, elporladni atomokra
hulltan. Hál' Isten ébren még nem, de álmomban gyakran jönnek
----------
a hívások. Nem tudom hogy hogyan, de rendre érkeznek a rejtje-
les kódok ... Volt gyermekkori rokonok üzennek, a szúrós akácok,
titkokat susognak a halk szavú lombok. Füzek könnyei peregnek,
valakit siratnak. Dűlők partjain lapulevelek dudorásznak, bogarak
zsonganak. Út széleken a porcsin füvek bús nótákat fújnak. Tisza
iszapjából rég elhangzott szavak bugyognak fel, miket még akkor
dugtam oda el, mikor levegőért kapkodva fúltan, úszni tanultam.
-----------
Úgy emlékszem, hogy nyár estéken ott sok ezer rubin ékszer sú-
lyától szakadott le rám az ég, és milliom csillag világlott. A Nap
bolondja, a délibábos Hold mosolya kigyúlt, és a Tejút kivirágzott.
Bodza, orgona, hárs és a kaszált fű, a száraz széna illata szállt. Ha
meghalok, nem lenne szerencsés idegen földben eltemetve lenni.
Mikor a vén életem lemenőben, ha nem fáj már semmi, én a sze-
líd akácok tövében, … a berceli temetőben szeretnék megpihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése