Csodálom az öreg házaspárokat, kik egy intésből értik egymást.
Én úgy bámulom őket, mint kies tájon a vízmosást, hol a két kö-
zeg; a kő, s a víz nem csupán csak megérintik a másikát, de már
ősidők óta táplálják a maguk mágiáját, védik varázsát, féltve őrzik
összetartozásuk titkát. Hős tetteik úgy simulnak az ős napok ölé-
ben, akár a halak úszkálnak a hűs patak medrében, és bár, ha már
nem is ficánkolnak éjt és nap, de mindig együtt vannak. Meg kell
osztanom veled, el kell mondanom neked, hogy mióta időm egy-
re jobban rövidül, már nehezemre esik itthon ülni egyedül. És, ha
---------
Isten engedi, veled szeretnék megöregedni. Vágytam mindig és
vágyom ma is, és minduntalan, hogy melletted olyan boldog le-
gyek, mint a szeretetéhes tudattalan gyermek. Én már míg élek
egyazon tető alatt akarok veled lenni. Veled akarok feküdni, kelni.
A magunk cseresznyés táljából enni, és ha már kiettük a tálat, a
közös kupából, egyazon termés borából akarok inni utánad. Nem
tudom vágyamat szavakba önteni, de azt igen, hogy ami még
hátra van veled akarom tölteni ... Te már csak tudod, hogy meny-
nyire szeretem modorod, kedvelem alakod, és imádlak régről, de
---------
én már élből sem fogom lehozni neked a csillagot az égből. Vi-
szont követlek, mint ahogy a fehér bot követi a vakot. Isten bo-
csássa meg nekem konok önzőségemet, de, ha hagyod őrangya-
lod leszek. És azzal sem mondok nagyot, hogy én mindent a
kedvedre teszek. Elviselek telet, jeges fagyot, érted tűrök hideg
szelet, tűző meleget, perzselő napot. Bárhogy is lesz, és bármit is
hoz a szeszélyes élet, adhat a sors akár ezer évet. S hát mondhat-
nak rám, és rád csúfságot, szórhatnak átkot. Én mégis csak ve-
led maradok, én veled akarom megélni a mát, és a holnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése