Találkozás

Annyi minden történt velem eddigi életemben, hogy mára

már teljesen feledékeny lettem.  Na, nem zökkentem meg

egészen, csupán csak összekeverek, és elfelejtek bizonyos

dolgokat. Mindemellett nagy vigasz, hogy az igaz barátokat,

okos szavaikat, és jó tetteiket, még őrzi az emlékezet. Teg-

-------------------

nap, egy rég látott öreg barátot köszöntöttem az utcán. Oda-

jött hozzám. Neki is, akárcsak nekem, redőt barázdált az idő

magas homlokán. Mikor közelebb jött, öröm ült ki arcán. A

találkozás olyan szeretettel töltött el mindkettőnket, mint kik-

nek szeme már boldogabb időket is látott. Ez annyira meghatott,

-------------------

hogy hosszan, szinte már színpadiasan fogtunk egymással

kezet. - Igazán örülök neked. Te aztán szerencsés ember-

nek mondhatod magad Szabó Szilas barátom. - Hát bátran

mondhatom, és most le is kopogom, egészséges vagyok,

nincs semmi bajom. - Csak tudod számomra furcsa, hogy

-------------------

akkoron, ott a jogi karon te sudár, kisportolt ember voltál,

és dús volt a hajad. Már megbocsáss testvér, de most meg

alig ismerek rád. Hisz az akkori ösztövér voltodhoz képest,

most kopasz vagy, tokás, és kövér. - Ugyan már, összetévesz-

tettél valakivel, öreg himpellér. Összehordasz itt hetet-havat,

-------------------

ebből a sok rizsából csupán csak a jogi kar igaz. Most aztán

végképp elegem van a dumádból. Nekem, Horváth Sándor a

becsületes nevem ... Én, nem vagyok Szabó Szilas, és sosem

voltam az! - Nahát szégyelld magadat te öreg zsémbes. A be-

tyárját ember, te vén makacs, hát már Szabó Szilas se vagy!?