Évről évre, mintha minden újra ismétlődne. Úgy tűnik
néha részeg, kába fejjel mintha a történetet már ezerszer
átéltem volna … Az idő, nem hiába vigyázza viseltes in-
gét. Ma reggel ismét találkoztam az ősszel. Ez a hóbortos
ember épp a házunk előtt ment el. Én gondomba merül-
ten egy vékony esőköpenyben babráltam kint az udvaron.
----------------------
Odakint a hidegen szitáló esőben valami furcsa bizonyta-
lanság fogott el, miközben fáztam, de nagyon. - Nehogy
már megrettenj tőlem, mondta az ősz, gumicsizmás öreg
kujon. Hányszor elmondtam, hogy ne mászkálj kint nyakó-
con! Most megint átáztál. Van egy kis forralt borom, ülj le,
igyál. Tudod barátom, ... hogy már kerek egy év telt el az-
----------------------
óta, hogy utoljára láttalak. - Valóban koma, de azóta te sem
lettél fiatalabb, vágott vissza az ősz. - Hát ebben bíz igazad
lehet bölcs gyümölcs érlelő rokon, de nekem még így sincs
panaszra okom, pedig már a hetvenes éveimet taposom. Na-
na! Ne vedd zokon, de úgy látom, neked tavaly óta, mintha
görbébb lenne a hátad, ... és mintha a ráncok is mélyebbek
----------------------
lennének homlokodon. Gonosz vagy, én még nem vagyok
vén! Nekem még egészen jól mozog kezem, lábam, és épen
gondolkodom. Inkább te látsz setéten ősz, gonosz segédem.
Ma reggel egy-két liter bor mellett így beszélgetem egy seb-
zett öregemberrel. Mígnem ennek az önsajnálattól ajzott, és
bortól csapzott embernek feje asztalra bukott, s elhallgatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése