Hagyd rám!

2020. március 18.

Vesződöm némán, lent vergődöm bénán. Bódult kótyagos
vagyok? Drágám, imádkozz értem, hogy Isten segítsen. Ő,
s az idő nagy intéző. Hisz e bölcs kettő mindent eltemet.
Mindig van, vigasz, most lent vagyok, igaz. Szám kékül,
szívem dadog, és fogam is vacog vég nélkül. De te, légy
--------------------------------------
türelmes! És én cserébe tengerparti estét, a tejút végtelen-
jét adom neked türelmed fejébe. Meglásd, amit ez a nagy
vihar ezer örvényéből kavart, én majd a  magam erejéből
űzöm el a bajt. De ez most agyonnyom itt. Fojt nagyon, fog,
--------------------------------------
szorít. Hagyd, hogy megbirkózzam vele. De, míg vele vívok,
és amíg ez el nem oldalog, addig te maradj nyugton. Addig
te feldúlt önköröm ne bántsd! S, ha vihar elvonult, én majd
elvégzem magamban, hogy konok önzőségem megbocsájtsd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése