Úton hazafelé

Álmán tűnődve benyikorog a kanyarba vágyam vonata. Réve-
teg szeme sínekre mered, nótás szája, rekedt hangja előre jelez.
Füttyöget, jön, jövöget. Karácsony haván ködpárán át, deres sín-
pályán ünnepi ruhában közeleg. Megáll kicsit, s míg vár, zsoltár
énekeket dudorász messze vágyam angyala. Majd elindul újra,
---------------------------------------------
nekilódul a kopott sínpályán a szokott irányba, ahol megint egy
másik állomás várja. Araszol, újra zakatol kereke. Fülembe mond-
ja üteme, papam-papam. Azt fúja, úgy dúdolja újra, minta titkot
súgna; papam-papam. Velem most Betlehem vonata suhan súly-
talan. Igen, engem várnak ott Bercelen. A kerekek szavának, dalá-
---------------------------------------------
nak súlya van, szívem velük dobban; papam-papam. Hó alatt há-
zak, ismerős falvak,  füstölgő kémények messziről intenek. Teme-
tők, égi rokonok, régi menyegzők téli álmot hintenek. Béke a gyer
tyafényben, a köszönésben, szeretet az ölelésben, bent a megsze-
gett kenyérben. Édes Istenem közeledek, mindjárt otthon leszek.