Tisztelet

Mióta az eszemet tudom, magázom szüleimet, ezt diktálta, és
diktálja ma is a tisztelet. Vesszőzések terhe alatt, ezt tanultam,
így neveltek. "Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű
lehess ezen a földön”. Ennek okán engem naponta vertek, de
jogosnak érzetem, és az erős ösztönöm révén ezek a verések
----------------------------------------------------
sohasem törtek meg. Csendem mélyén nagyon is tudtam mi a
valóság. Azóta a világ nagyot változott. Ma már a testi fenyítés
tiltott dolog, és emellett a tegeződés lett a természetes. Ennek
kapcsán az unokák, s a nagyszülők viszonya már közvetlenebb.
Nem tudom jobb ez, vagy rosszabb. Efölött korai lenne pálcát
----------------------------------------------------
törni. Az idő bölcs tanító. Ezt majd ő fogja eldönteni. Persze
jó lenne a jövő döntését megérni. De van ebben valami durva,
valami bántóan furcsa. - Mama, te, hol élsz ? Észre sem veszed,
hogy milyen hülyeségeket beszélsz! Nekem az unokám korá-
ban, mert nem volt szabad sokat beszélni, mert tömören kellet
fogalmazni, ezért így kellett mondani. Érdekes gondolat édes-
----------------------------------------------------
anyám, komoly megfontolás tárgya, vagy szó nélkül, fejbólin-
tással kellett nyugtázni. - Papa, te még Mózest ismerted? És
ezen nagyokat nevetnek. Mióta az eszemet tudom magázom
szüleimet, ezt diktálta, és diktálja ma is a tisztelet. Nekem ez
az alap, de talán több is ez annál. Számomra a napnál világo-
sabb, hogy az érzést, ezt az érzetet, úgy nevezik, hogy szeretet.