Örökség

Apám a végén már egészen összement.  Nyilvánvalóan
tudta, és látta a maga korában az elkerülhetetlent. Ves-
éjében volt a hiba. Kézlegyintve mondta. Nincs mit ten-
ni. Az életnek sava, borsa a nagy könyvben meg van írva.
Az enyém java már régen letelt fiam. Előtte pokolian sokat
------------------------------------------
tűrt szegény, hogy aztán tiszta, szűrt vérrel térhessen
haza, de a végső napokban gyötört lélekkel lemondott
róla. Én a magam lábán már nem megyek haza Bandi-
kám. Furcsa dolog a genetika, nagyapád is ebben szen-
vedett. Akkor még nem tudtam, hogy a tudattalan szer-
------------------------------------------
vezet emlékezetre képes. Leéltem hetven évet. Ma már
egészen ugyanaz az érzet, mint az eleimnek. Ma már
egyre jobban emlékeztetnek a genetikai lámpák. Néha
hosszú sorokban égnek. Aztán másnap, mikor, ha csak
egynek-egynek pislákol a lángja, ha csupán csak alig sej-
------------------------------------------
telmes a lobja. Azon kapom magam az utcán, hogy fütyö-
részek, pedig nem vagyok részeg. Csodálva, és kényszere-
dett vállalva a kapott örökséget, mostanában egyre többet
gondolok apámra. Ki a végén egészen összement. Nyilván,
és tudvavalóan, látta ebben a korban az elkerülhetetlent.