Nevetek a világra

2019. december 5.

Míg örömszememmel látom reggel a napvilágot, olyan mindegy,
ki takar be földdel, s hoz rám virágot. Addig reménnyel tölt el a
várakozás, s a hit. Holnap megint csatát nyerek itt e kusza földi
létben időt, és teret. Ma még házi őrizetben vagyok, de ismét ki-
engednek, megint mozoghatok. Nincs szívemben megbánás, se
--------------------------------------------
szemrehányás. Nincs bennem vád sem magam, sem mások iránt.
Az Úr nagyon jól tudja, úgy tettem dolgom, mint bárki más. Nem
vagyok én jobb, se rosszabb senkinél. Talán a többinél egy kicsit job-
ban vágytam a gazdaságra. De ezért, sohasem vetemedtem gazság-
ra. Ránevetek hát a világra, hogy szerethessek, és tovább élhessek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése