Zárkamagány

Katona időmet Tatán töltöttem. Eskü után, egy vasárnap eljött hozzám

anyám, apám. Épp akkor, amikor zárkamagány falai közt fogott a szigor.

Azon a délelőtt döbbenten álltak az ügyeletes tiszt előtt. Szegények alig

kaptak levegőt. Egy ideig nem kaphat kimenőt fiuk. Akkor most mi igyuk

meg a pálinkát, kérdezte dühösen apám. Talán van rá megoldás, mondta

-----------------------------------------------------

az emberséges parancsnok. Aztán nem sok idővel ezután egy őr kísére-

tében kivezényelt szenet lapátolni. Szegény jó anyám, a szégyenem tövé-
ben kezembe adta a literes üveget. Én, és a kísérő legény,  jobb megol-
dás nem lévén, a széncsomó tetején ittuk meg az üveg tartalmát. Még ma
is érzem számban aromáját, orromban szagát. Egy-két szót váltottunk
csupán, néhány perc telt el csak, delet harangoztak. Anyám, apám megö-
-----------------------------------------------------
lelelt, menniük kellett. Odahaza nem lehettek büszkék drágalátos fiukra,
így aztán nem meséltek, és azóta én sem beszéltem nekik róla, hogy mi
volt a magánzárka oka. De most így utólag, innen üzenem apámnak. Ne-
ki, aki már régen fent van az égben. Tudja édesapám, akkor ott az ős idők-
ben, azért voltam bent a laktanya kóterében, mert nem sokkal a látoga-
tásuk előtti héten, borral kezemben, részegen aludtam az őrbódé tövében.