Népünk büszkesége, mert az vagy te nekünk
régről. Mi-
óta elmentél körünkből falunk szülötte,
azóta könnyed
gyöngyei hullnak az égből. Fák, és bokrok szomjaznak
téged, s őrzik emléked, és isznak szíved
vércseppjei-
ből. Ma már ők vigyáznak rád magányos
ikon, miként
te vigyáztad egykoron Bécsben a Burgot.
Hozzád sze-
gődnek a kökények, köréd gyűlnek a somok,
és mind
a galagonya bokrok. Hozzád bújó népükkel,
apró cser-
jéikkel társulnak a hálás akácok, a hallgatag
hársak,
------------------------------------------------------
de még a makacs tölgyek is tisztelve
állnak köréd, és
hű testőrként strázsálnak. Vigyáznak rád
remete rokon,
óvnak téged te magányos ikon. Lesik, ott
fent dédelge-
tik bölcs szavaid szelíd ágaikon. Jó őrök
ők, és kötőd-
nek hozzád, de leginkább büszkék rád,
ahogy magam
is az vagyok. Itt állok lábadnál glóriás.
Az ünnep, a tisz-
telet adta jöttömet remete óriás. Azért
siettem hozzád,
hogy nézzelek. Bámulni jöttem téged,
ámulni a hős vi-
tézt, a derék Bécs hódító hiút, a nyugat
imádó erős fiút.
------------------------------------------------------
Tűnődni jöttem dolgaidon. Te bizony úgy
mentél el innen
akkoron táblabíró fia, mint, kit szél
vihara, vagy tán Isten
haragja kerget. Talán ezért is
hányt-vetett nyolc éven át
a kába élet. És hiába beszéltél imába
foglalt nyelveket.
Visszahozott ide szívednek hite. Igen,
hiszen a Minden-
ható Isten muszáj batyudba tette a Tisza
táj színét, a tisz-
ta beszéd ízét, és a honi vidék minden
rezdülését. Ezért
tért vissza vándor lelked a Tisza
partjához, ide az otthon
asztalához. Ide, ahol, azóta hív helóta
nemzedékek őrzik
------------------------------------------------------
emléked. Díszes márványok, frízek idézik
arcod. Öntött
szobrok, faragott gránitok formázzák
délceg alakod. Kő-
táblán igazol, házak főfalán ott dacol
patinás neved, ahol
szél hordja szét az utcák köszönet porát.
Veretes intéz-
mények, neves iskolák hirdetik életed
csodáit itt. Hol a tu-
dás italát ma is úgy szívják magukba a
diákok, miként jó
társaság egykoron te ittad a szent biblia
szavát, s Tokaj-
hegy borát Sárospatakon, és majdan latin
tanulmányaid
sorát folytatva itthon. Meggyőződésem
bölcs tanító, hogy
------------------------------------------------------
korunk hevében, és a jó erkölcs jegyében
még mindig van
gyújtó gondolatod. Még sok kérdésre van
okos válaszod.
Csakhogy azóta az élet nagyot változott.
A diákok csak
azt a nevelőt tisztelik bíz, ki nem
használ vesszőt, sem
nem husángot. Mert igazán csak úgy tudunk
csupán hatni
reájuk, ha szelíd szóval beszélünk
hozzájuk. De jól van ez
így, hisz a világ változik. Újak jönnek
utánunk. Ezzel együtt
adja ég, hogy te továbbra is ész, és
lelki vigaszukként, na
és tiszta forrásukként, te mindig ott
légy közöttük bölcs vitéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése