Laci öcsém agóniája.
Nem volt ebben semmi álságos, semmi hamis, mert hisz eleven
tanúja voltam én ennek magam is. Apokalipszis idők jöttek. Laci
öcsénk úgy vélte tetszős lesz Istennek, ha akaratának enged és
sokáig szenved. Így történhetett meg, hogy testvérünket a
Nagyúr emberfaló vágya galádul tőrbe csalta, pedig nem akart ő
---
mást csak szeretni, és akiket kedvel keblére ölelni. De nem értette
meg Őt a Úr, és pusztító mániájával rátíport csúnyán, és gazul.
Hiába próbálta kedvét keresni, igyekezett vele békére lelni.
Százszor elmondta hozzá az engesztelő imát, de a Nagyúr vadul
bensőjébe vájt. Az ágyban 40 fokos lázban égett, szenvedett,
---
máskor meg hideglelősen fázott, reszketett. Látva, hogy nincs
tovább megnyomta a falon függő okosórát, valaki bele is szólt
odaát. Bent a kórházban a személyzet mindent megtett amit csak
lehetett, de drága Laci öcsénk a szent örökké valót imádva, fölénk
az egekbe emelkedett, és 68. éves korában végleg kiszenvedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése