István királyunk óta írott a rend, azóta zeng itt Istent éltető nóta.
Kárpátok alatt lett vérünkbe oltva a Szent asszony oltalma, hogy
aztán általa milliókra hasson. Szűz áldása kereng ereinkben, csak
annyira bonyolult a kódja, hogy a nekünk szánt ajándéka meg-
fejthetetlen titkot rejt számunkra. Így aligha lehet meg tudni, mi-
kor gyúl ki újra nemzetünk fénye, és azt sem, hogy ott az égben
fent meddig lebeg a szerencse, a madár-totem szárnya-reménye.
-------
S bár a nemzedékek sorsa előre, meg van írva, kőbe lett vésve mi-
értje, hogyanja, mikéntje, csak hát el van dugva előlünk a mérce.
Valami nagy ősi, valami Kárpát idők előtti sámán gonosz szelleme
lehet az, ki eldugta a hosszú lejáratú átváltási bont, ... az igazodási
etalont. Miatta bolond ingoványon járunk, mert valami embert
próbáló ős nádasban ott maradt, valami süppedős nagy csalitban
ott ragadt, a mi igaz álmunk. Minek okán szívünk sajgón, megre-
-------
kedt lelkünk fájón még ma is ott barangol az ázsiai tájon. És hiá-
ba szól könyörgő imát kiszáradt szánk Európa Istenéhez. Hiába
csahol fohászt komondor kutyánk. Öreg ebünk ugatása nem
hallatszik át a Kárpát hegyen. Nem, mert valahol még mindig ott
téblábol a sorsavert messze Ázsiában. S, ha reszketeg ki is kec-
mereg onnan néha, mégha csapást is talál, vad szája átkot csahol
nyomban. Téveteg ott vaklál részeg lázban az ázsiai magányban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése