Rímek

Ritkán vannak összhangban a dolgok. Van, hogy szárnyalnak

a gondolatok, de valahogy nem stimmelnek a rímek. Helyes-

bítek, nem testesítik meg a sorvégek azt, amit mondani aka-

rok. Pontosítok, csengni csengenének a sorok, sőt az eszem

is forog, de a baj az, hogy a biztosnak vélt kezem reszketőssé

---------------

válik, és az egykor volt hős szívem dadog, és tétovázik. Árva va-

gyok, elesett, szánalmasan gyáva, és minek élek, ha a sötétben

félek. Bezzeg, ha bátor lennék, akkor reményt adnék az éjszaka

árnyainak, akkor már kora pirkadatkor fényt adnék a napnak, és

 nagy szárnyakat vágyaimnak, de főként oxigént tikkadt agyam-

---------------

nak. Hogy égjek, hogy lobogjak, hogy világítsak végre. Persze

ennek ellenére vannak, akik költő titulussal illetnek, de egy em-

beröltő is kevés lenne ahhoz, hogy kart karba öltő módon stim-

meljenek a dolgok. Hogy úgy álljanak ott a sorok végén a rímek,

mint a cövek, mint a virágokkal borított temetők ölén a sírkövek.