Otthon a Tiszánál

Te drága bölcs Tisza, rég volt, hogy itt álltam partodon. Csitt szí-
vem, most te is csendesedj. Te meg hallgass meg, bölcs barátom.
Emlékszel cimbora? Van közöttünk régről egy jókora kötés. Van
bizony! Nevesen, a hold az ég, és benne van még az is, hogy én jó
magam is hozzád tartozom. Először is tudatom, hogy minden ve-
led töltött óra számomra öröm. Messziről jön az én pöröm. Mert
úgy vagyok én veled, mint a megbántott gyermek, ki sír, szája ké-
---------------
kül, de csak anyja ölében békül. Igen, mert időközben a te termé-
szeted ajándékká nemesült, hitemmé emberült szívemben. Hogy
ennek mi a titka? Talán az élmények, melyek mélyek. Ezek van mi-
kor emelkednek, máskor meg zuhannak. Árnyak, fények, fecske-
szárnyak suhannak az égből .... És katonák strázsálnak régről, hű
harcos társaim ők mind, mint dárdanádak. Bizonyságául annak,
hogy ezek még most is ott állnak a szugolyokban. És ott vannak
---------------
a kérészek, a szöcskék, a méhek, és a sok tücsökének, és a nap
sütötte két partod, a te fedetlen dús kebled is öröm. Mind, mint
suskus körön vágyó nyüzsgések szülötte. Szivárvány színek kaval-
kádja, mikor káprázva összeérnek. Kubikok, berkek, zizzenések,
erek, kuvikok, rebbenések. Emlékek, melyek messziről jönnek. És
ezek mind itt zenélnek most is a konok fejemben, és bolond szí-
vemben. Ítéletek, gondolatok, érvek, vélemények szembesülnek.
---------------
Hullámok szélverte partodon egybegyűlnek … Bizony, így van ez
messziről jövő, te örökkön hazasündörgő lélek. És, ha már rév-
be érten úgy érzed visszatérő részegen, vagy a fáradtságtól széd-
ülten látni véled, hogy merre van észak, és merre dél. Miért men
nél tovább hiszen révbe értél részeg utazó. Igen te már végre stég-
re értél. És lesznek itt, kik várnak, lesznek, kik még szívesen lát-
nak, és itt e tájnak olyan jó, ... és bódító földszaga van a világnak.