Mikor hazatérsz

Azt mondják otthon az, ahová hazatérsz. De van-e
még hajlék, hol rokonlélek virraszt üdvödért? Mikor
tudva, hogy éjfélkor érkezel. Ő kapuját, s karját tárja,
átölel. Kerülj beljebb, invitál, ezer étekkel kínál, de te
a fáradt út után csupán szavára éhezel. Szíved örül.
-------------------------------------------
Melléd ül, boldog vagy. Család körül matatnak a sza-
vak, így babrálnak még víg hullámán fölül is, és haj-
nalig marasztanak. Végül is alvó vágyad szól a fá-
radt ég alól. Téged itt vártak, vetve van ágyad! Álmot
hint, szobába int a rend tiszta otthonába a csend.
-------------------------------------------
Bent a gerendák repedéseit, a plafon réseit lélegzik
emlékeid. Az éj ágyán lebegnek tieid, párnák lihegik
álmaik. Régi időkről mesélnek a szőnyegek, és mind
az anyám eszválta szőttesek. Itt még az öreg ajtó-
félfák is növésed rovátkáit őrzik. Míg lassan világlik.
-------------------------------------------
Szerető otthonod az, hol áldás tető alatt, hálás
lelkeid vérere üt. Hol vigasz, ha együtt vagy velük.
És igaz a nap, s a szándék, mert mit kimondanak
nem szómaszlag, kovásztalan malaszt. Mert itt még
Isten ajándék virraszt, és ölelő tisztesség maraszt.