Az első albérlet

Korán kerültem a városba, az első házba, ahová beköltöz-
tem, ott a lakások belső folyosóján faltól-falig az ajtók 20-ig
voltak megszámozva. Én pont a 20-dik küszöbön túl laktam,
és, míg odáig lábaltam, lévén szag érzékeny egészen jól
bevésődött, hogy a falak között ki, mit is főzött. Egy jóságos,

------------------------------------------------------------

idős hölgynél kvártélyoztam. Mikor, ha a kosztot illetően nem

volt ötlete, tőlem kérdezte, milyen illatokat éreztem. Én meg

minden részletre kiterjedően, pontosan beszámoltam neki,

ajtók szerint, és számozottan, hogy innen-onnan milyen illat

szivárgott ki. Másnapra a cetli ki lett rakva az asztalra, a cek-

kerrel és a pénzzel együtt. Reggel nyűtt, vállára vetett kabát-

------------------------------------------------------------

jában keltegetett. Majd kint várt. Aztán furcsa csoszogással

az ajtóig kísért, amihez csak neki volt kulcsa. Miután magára

fordította a zárat, visszafeküdt. Számomra sosem volt titok

mi lesz az asztalra rakva. Mostanában gyakran jut eszembe

az étkek ősz varázslója, aki az élete alkonyán úgyszólván fiá-

nak fogadott. Ő azóta fent főz Isten konyháján. Én akkoron,

-----------------------------------------------------------

legény koromban sok helyen kvártélyoztam. Megszálltam túl,

és innen a Dunán. Laktam; Pesten, és Budán, de olyan csa-

ládias kvártélyom, mint nála, nem volt sehol, és soha. Mosta-

nában gyakran vetül az idő vásznán az én fogadott jóságos

öreganyám, aki olyan avatott módon főzött szabolcsi töltött

káposztát, ahogy a sokat vágyott otthonomban Édesanyám.