Álom

2019. február 4.

Tegnap napnyugtakor alábbhagyott a meleg, egy ideig felfokozott
ébren hallgattam, hogy az esőcseppek kopra-kopp, milyen erősen
verik az ablakot. Egész éjjel esett, valahogy leváltak mindazok,
miket a fülledt napok terhe az idegpályákra rárakott. Nem tu-
dom mi a titka, de nagyon ritka, mikor ha anyámról álmodom.
Tegnap éjszaka anyámat láttam boldog fiatalon. Láttam, ahogy
-----------------
a zuhogó esőben, fejére húzott kendőben a vásártéren át rohan
haza. Ázott kartonruha tapadt testére.  A tornácához érve arcát
tenyerébe temette, és úgy mondta nevetve. - Én aztán jól átáztam,
fiam. Valami száraz göncöt keress bent a nagy szobában, s töröl-
közőt a ládafiában! Álmom óta, ha szemem becsukom, látom őt.
Látom anyámat, ahogy arcát tenyerébe temeti, és hallom nevetni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése