Pirkadatkor kezdi a csapat. Kaszát élesre verve, az ara-
tók esze lép, suhint elől. Borotva penge éle alatt érett
szálak sűrűje bólintva dől hanyatt. Derengő
fény hajnal
hűs
tövéből harmatot fakaszt. Vágott
rend lepi a tarlót,
nyomában békés csend kapkodja a sarlót. Élen haladók
után aprók raja. Hátuk mögött
kötötten pihennek a kévék.
-----------------------------------------
Ütemes léptékkel halad a nép. Fent a nap rubinja fénylik,
korongja egyre forróbban
izzik. Csupasz talpakat
szúrja,
az érett szárak borotva tarlója. Időnként felszakad az
intő
hang. Húzzad a lábad! Úgy érzed elvakultál. A
nap az
ég zenitjén pulzál. Elönt a verejték. Serkenő izzadtság
cseppjei körül apró legyek raja döngicsél. Lassan jön az
-----------------------------------------
áldást hozó dél. Templom harangja kongat. Árnyékba
roskad, ebédhez tér a tikkadt csapat. Kibontják, amit
hoztak. Szikkadt száj korsót csókol. Üdítő a mámor.
Távol valaki kaszát kalapál. Üteme csengve száll. Aztán
a réveteg berek után hirtelen
zsibbadással az erekben,
a tűző melegben találod magad. Kényszeredett
lendület
-----------------------------------------
zaklat, majd az érett lábán álló élet a nap csukott időhatá-
ráig szabott kévékbe kerülnek. A keresztek takaros sorok-
ban ülnek. Mikor a tücskök csapata
koncerthez hangol. Az
aratóhad estébe vegyül, fáradtan bandukol a szekér körül.
Majd hazatér vágyva, zuhan
az ágyba. Álmába zárva is búza-
mezőkről álmodik, és
másnap minden elölről kezdődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése