Szemedben csillan sok gyötört éjszakádnak cemende lidérce.
Tört üvege tükrén villan át derengve a múlt idő fénye. Messze
tűnt életed gyöngyszeme gyanánt arcodon pereg le minden
egyes hol keserű, hol sós ízű cseppje. Szeretnéd a feledéskö-
débe temetni, mind mi szívednek árt. És, ha tudnád kivetnéd
-----------------
magadból, a szeszélyes sorstól kapott pofonok dühödt ara-
nyát. Máskor meg a világnak mondanád, vagy inkább széllel
hirdetnéd, hogy tudják, és érezzék, mi fájt akkor, és, ami még
ma is bánt. Bizony, hogy tele torokból ordítanád lázzal, s száz-
-----------------
zal az emberi méltósággal alig bírható, a szájjal ki nem mond-
ható tegnapok iszonytató panaszát. Mert ott lobog benned a
láng rég, és még most is ott ég a vágy; hogy kimond valakinek,
máskor meg a félszeg szemérmesség munkálkodik, hogy minek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése