Ötven év, emberi mérték szerint bizony nagy idő. Ötven éve
úgy iszom a Teremtő vizét, szegem meg, és eszem kenyerét,
hogy álmomban gyermek korom poros utcáin, gazos terein
járok. Okos kisfiús lázban, pajkos kíváncsiságban teszem át
lábam a berceli házak küszöbén. Iskolás koromban, ha eljött
--------------------
a nyár, muszáj volt mezítláb járni. Olyan jó volna újra a por-
csin árok poros padkáját taposni, és hallani ismét a pletykás
szájú akácok zizegését, a rezgőnyár-és a jegenyefák susogá-
sát. Érezni az orgona bokrok szívderítő illatát. Bódulásig ma-
gamba szívni a frissen kaszált fű, és a száraz széna részegítő
--------------------
szagát. Éjszaka a futball pályán csimaszokat szedni. A régi,
a valamikori falú széli békére lelni ... A töltésparton a fűre
kifeküdni, és találgatni merre van észak s merre dél. S, mint
egykoron ott toporogni, ... nyársat forgatni a magunk rakta
tűznél, ott melegedni a szalonna-sütésnél ... Jenő tekintetes
úr befagyott tavának jegén csúszkálni. Enyhe téli estén szán-
--------------------
kózni hószakadásban. Nyár havában lenge klott gatyában
megmárkózni a langy meleg Tiszában. Szedret szedni a ku-
bikokban. Gondtalan játszani a vásártéri homokosban. Mű-
virág szárára lőni a Lajos búcsúban. És még annyi, de any-
nyi felsorolni valóm van, amit szeretnék veled megosztani,
hogy azt mind egy szuszra, el sem tudom neked mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése