Aki szánt, vet az a holnapért tesz, az tavaszt remélve szivár-ványt fest az égre, és fülét hegyezve csalogányt hall vélve. Ki-nek a versírás lett sorsa, úgy törekszik a jóra, hogy rímes so-rokat vet a néma papírra. Zászlójára az van írva, hogy végrelegyen a szívekben béke. Múltat idézve, rímmel igézve jóra int.Hite szerint szavakkal festi az emberit, a szépet. Ez a költészet.
Költészet
2024. április 10.
Laci öcsém agóniája.
2024. április 8.
Nem volt ebben semmi álságos, semmi hamis, mert hisz eleventanúja voltam én ennek magam is. Apokalipszis idők jöttek. Laciöcsénk úgy vélte tetszős lesz Istennek, ha akaratának enged éssokáig szenved. Így történhetett meg, hogy testvérünket aNagyúr emberfaló vágya galádul tőrbe csalta, pedig nem akart ő---mást csak szeretni, és akiket kedvel keblére ölelni. De nem értettemeg Őt a Úr, és pusztító mániájával rátíport csúnyán, és gazul.Hiába próbálta kedvét keresni, igyekezett vele békére lelni.Százszor elmondta hozzá az engesztelő imát, de a Nagyúr vadulbensőjébe vájt. Az ágyban 40 fokos lázban égett, szenvedett,---máskor meg hideglelősen fázott, reszketett. Látva, hogy nincstovább megnyomta a falon függő okosórát, valaki bele is szólt
odaát. Bent a kórházban a személyzet mindent megtett amit csak
lehetett, de drága Laci öcsénk a szent örökké valót imádva, fölénkaz egekbe emelkedett, és 68. éves korában végleg kiszenvedett.
Előszó
2024. április 6.
Sokan, akik ismernek, költő titulussal illetnek, nyilván kedveskedniszeretnének. De pironkodva sem merném magam költőnek nevezni.Legtöbb rímes ábrándozásom inkább prózai, mint sem lírai, igen
mert a szavak ritkán szoktak összecsengeni. Ha az irodalom
mércéje szerint ez bűn, akkor Isten bocsássa meg bűnömet.
Annyi bizonyos, majd látni fogod, hogy inkább dadogok, mint néma
vagyok. Minden esetre megtisztelsz, ha egy-egy olvasott vers kapcsán
tükröt mutatsz. A mottóm pedig az, hogy kedves vendég vagy te ott,
ahol jó szándékkal kopogsz. Látogass meg, légy vendégem, kopogtass!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)