Laci öcsém agóniája.

Nem volt ebben semmi  álságos, semmi  hamis,  mert hisz eleven

tanúja voltam én ennek magam is. Apokalipszis idők jöttek. Laci

öcsénk  úgy  vélte tetszős lesz Istennek, ha  akaratának  enged és

sokáig   szenved.  Így   történhetett   meg,  hogy   testvérünket  a

Nagyúr emberfaló vágya galádul tőrbe csalta,  pedig nem akart ő

---

mást csak szeretni, és akiket kedvel keblére ölelni. De nem értette

meg Őt a Úr,  és pusztító  mániájával  rátíport  csúnyán, és gazul. 

Hiába próbálta   kedvét   keresni,   igyekezett   vele  békére  lelni.

Százszor  elmondta hozzá az  engesztelő imát, de a Nagyúr vadul

bensőjébe  vájt.  Az  ágyban  40  fokos  lázban  égett,  szenvedett,

---

máskor  meg  hideglelősen  fázott,  reszketett.  Látva,  hogy  nincs

tovább  megnyomta  a  falon  függő  okosórát, valaki  bele is szólt

odaát. Bent a kórházban a személyzet mindent megtett amit csak

lehetett, de drága Laci öcsénk a szent örökké valót imádva, fölénk

az egekbe  emelkedett, és 68.  éves  korában   végleg  kiszenvedett.