Bizony barátom, ahogy múlnak az évek, ahogy egyre szür-
kébb lesz az élet, mind gyakrabban szükségét érzem, mert
fázom, hogy békésen magamra terítsem kopott nagykabá-
tom. Ha nélküle vágnék neki az útnak, nyomban rám szól-
na a párom, s bizony én már rég nem vitázám miatta, csak
------------
némán magamra borítom. Igen, mert nem bántja hiúságom,
hisz az a lényeg, ... ha szükséges, akkor ott legyen velem, s
védjen a dermesztő téllel, és a metsző széllel szemben. Igen,
hiszen alkony estére, egy-egy fáradt nap végére számomra
már jócskán megnyúlnak az árnyak, és bizony ilyenkor már
------------
Isten ajándéknak veszem, hogy haza térve meleg vacsorával
várnak. És bár fűtött szobával, és vetett ággyal fogad ma is
még az asszony, de mégis, az alapérzésem az végig, hogy a
jegenyefák nem nőnek az égig. És szegről-végről bármit is
mond az öregségről az ember. Sajnos, még nincs ellenszer
------------
semmi. Így aztán ennek okán nyűg is ám nap, mint nap vén
bolondnak lenni. De, ha még is lenne okom e tisztes kort di-
csérni, és az asszonynak fűt-fát megígérni, vagy őtőle intim
dolgot kéni ... Bizony ezt csak azon jogon tehetem meg épp,
ha szép szeme tükrén egykori fiatalságom tetten tudom érni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése