Szemem világa

2020. november 9.

Érdekes játékot talált ki a Teremtő. Kelő reggeleken az álmos
pislákoló ajándékot nyittatja ki velem. Így tárja fényre a nap-
pal mécse világánál kíváncsi szemeimet, s adja vissza az éj sej-
telmeiben rejtett ékszereimet. Színes tegnapról virradó mára
mutatja a jelen valóságát, ezzel láttatja az által teremtett világ
---------------------------
csodáját. És már több, mint hetven éve így tisztel a Mindenható.
Ily megható módon érint meg önzetlen szeretetével ... Hozzám
hajol, gyengéden belém karol az Úr. És én, a jámbor vándor az
ő törvénye szerint megyek a kijelölt úton végig, egészen a célig.
És én tudom hogy ott áll, türelmesen vár, de addig is, míg meg-
---------------------------
érkezem őrzőn vigyáz rám. Távol tart nyűgtől, bajtól, kísértő bűn-
től, s óvva int a csendem mélyén motoszkáló csábításoktól. Na-
ponta fohászkodom hozzá, hogy befogadjon. És imát mondok,
hogy jó szállást adjon, s lehetőséget arra, hogy szertő figyelmét
megköszönjem. Persze tudja az ég, hogy mi van velem, de nem
---------------------------
olyan sürgős ez még nekem. Talán kicsit önző vagyok, talán tisz-
teletlen. Nem is tudom mi képpen, de remélem, megbocsájtasz
nekem én nagy, és kegyes Teremtőm, ha számos teendőm, és
gyarló emberségem okán kicsit késlekedem. Hagyd még, hogy
kelő reggeleken, csodás világod fényére nyithassam ki szemem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése