Mostanában iskolás korom ezer régi képe, ... szent kísérte-
tek gyermek emléke ég, szinte perzsel öreg szívemben. A
tél csípős fagya testembe mar zordul. Annyira facsar, hogy
orrom nedve csordul ... És, mert nagyon bántja hiúságom,
nem hagyom, hogy arcomra kiüljön, kendő híján kabátom
--------------
ujjába törlöm. Jéggé dermedt öklöm zsebemben lapul. Az
utcán fagyott tócsákat keresve csúszkálok vadul. Fenn va-
gyok az égben, kábán egészen a csúcson, az anyám párol-
ta pálinka gőzben. Az iskolába érve, benn a fűtött osztály-
teremben a katedra körül társak duruzsolnak ... Üdvözlöm
őket, viszont üdvözölnek. A padba ülve megcsap az olajos
--------------
padló, s a kályhából szivárgó széngáz szaga. A katedra fö-
lött Engels, és Marx ... a két nagy szellemóriás rám kacsint.
Kettőjük között Rákosi bajtárs, népük eszes, és a bölcs ve-
zére magához int. Hátam mögött az osztályterem falán fent
Lenin és Sztálin elvtárs. Mellettük egy idealizált képen szép,
dús hajú nő kezében sarló, a férje kérges kézében kalapács.
--------------
A múlt és jelen, előre dőlten a jövőbe mutat. Várjuk a tanár
urat, aki pontban nyolckor belép az ajtón. Fel, vigyázz! Kiált
a hetes. Akai fiam, jelentést kérek. Tanító bácsi az osztály lét-
szám negyvenegy. - Köszönöm, leülhettek. Majd aztán szoká-
sa szerint fogasra akasztja kopott kalapját, mellé rakja görbe
botját. - Na és most úttörő pajtások, elkezdjük az orosz órát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése