Hiába hívtalak

2020. november 10.

Szerettem volna hozzád menni. Legalább vasárnap nálad lenni,

de hiába hívtalak nem jött válasz semmi. Sem SMS, sem semmi

féle üzenet. Hiányod eleven seb. Hogy mondjam el neked dolga-

im csínját bínját, gondjaim megannyi kínját, mi az, ami hozzád

köt ... Most itt bolyongok, mint a Föld körül az állhatatos Hold.

-------------------

Próbálok írni, néhány gondolatot papírra vetni, de ezek a gonosz

sorok úgy vicsorognak rám a papírosokról, mint szuvas fogsorok

a romlott szájakból. Mit tegyek? Tehetetlen dühömben kosárba

dobom őket. Olyan hülyének, üresnek, bénának, elesettnek érzem

magam nélküled. A mának sutasága, buta bumerángja, úgy fejbe

-------------------

csap, hogy egésze nap magam alatt vagyok. Leírhatatlan harag

feszeng bennem, obszcén szavak kerengnek fejemben, ordítani

tudnék, de csak nyelek. Nem jönnek tőled jelek ... Mi van veled,

mi történhetett? Mért nem dörög, vagy szakad le az ég. Félelem,

és ezer kétség gyötör. Reszelős istenkáromlás tör fel torkomból,

és már két doboz cigarettavég mered rám a hamutartóból. Kitö-

-------------------

röltél noteszodból? És ahogy őrlődőm itt, és gondolkodom, csö-

rög a telefon. - Mi van veled? - Kórházban vagyok. - A vizsgálat

szerint, jó indulatú daganat. - Rohanok drágám, megyek, köze-

lesen ott leszek veled. Aztán, megkérdem még. - Mondd, mit vi-

gyek? - Csak a mobilom hozd, meg a szereteted égéről néhány

csillagot, de abból most, ha tudsz, és, ha lehet ... dupla adagot!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése