Nap mint nap, szép és jó dolgokat kívánunk egymásnak. Én
neked, te nekem. Miközben félelmek motoszkálnak, árnyak
borítanak, de várod, hogy az érintettek intsenek, jelezzenek.
Vágyod, hogy visszaköszönjenek rád. Legalább egy kedves
kacsintás, egy jelképes kézfogás, egy meleg emberi gesztus.
Néhány jó, s bensőséges szó. Én tudok rólad, és ma is észre
--------------------
vettelek. Még szerencse, hogy összeköt minket az internet. Mi
lenne velünk nélküle ebben a vészterhes világban? De engem
az is izgat persze, hogy miként vészeli át ezt a sötét időszakot
az sok hallgatag, semmi mersze, gyáva ember, aki bár tud ró-
lad, de dacot mímelve buta bokrok sűrűjébe húzódva él. Mit
remél, kinek hangja néma, kinek szája béna, aki nemhogy ne-
--------------------
ked, de a jó Istennek se beszél. Nem, mert megátalkodott, és
mert konok, s büszke, netán kiégett, tán hamvába hót a lelke,
és még megmaradt üszke is hallgatag? Bárhogy is, nekünk ak-
aktívaknak jogunk van tudni rólad. Égj szén, szólj kuka kály-
halény, beszélj szófukar emberszája fény. Hallasd a hangodat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése