Istenimádó mániámban sokszor jártam templomában. Ott
álltam bent én, áhítatos szolgája a tömjén illatú szentmise
közepén. Döbbenten figyeltem, szájtátva néztem, hogy tör
át színes katedrál üvegén, hogyan, és miként celebrál ünne-
pi misét a fény, és szór áldást híveire szent házának díszkö-
vén. Falai közt többször hallani véltem az Úr szavait. És azt
-------------------
is kivehetően éreztem hallani, amint rám köszön. Volt, hogy
olyan öröm is ért, mikor egészen közel jött hozzám. Ilyenkor
mindig azt hittem, súgni fog fülembe valamit. Igen, hisz azt
reméltem folyton, hogy valami nagyon titkos, valami különö-
sen fontos üzenete van számomra. De soha nem mozdult az
-------------------
Úr szája. Nem méltatott arra, hogy szóljon. Viszont sokszor fe-
lelősségre vont tekintete. Ilyenkor merőn nézett rám, és ez bi-
zony lelkem mélyéig hatott ... Mostanában gyakran gondolok
azokra a miseinges vasárnapokra, mikor nekem odahaza, Ber-
celen, a szentmise közben, ünnepi fényben megjelent az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése