Borsószem

Soha nem felejtem azt a napot, mikor Vera húgom az orrába bor-

sót dugott ... Emlékszem, mintha tegnap lett volna. Nyilván ő sem

így akarta. Egy suta mozdulat lehetett csupán. Mi, gyerekek üggyel,

bajjal és a magunk módján, kitűzővel, varrótűvel megpróbáltuk ki-

piszkálni. de az fránya borsószem csak nem jött ki. Erzsi húgom en-

nek okán még kiselőadásba is kezdett ... Igyekezett felvázolni, mi

-------------------

lesz itt a végkifejlet. Tudjátok, magyarázta a kis cserfes. Úgy van ez,

ahogy napok telnek, a csíraképes mag duzzadni kezd, majd megre-

ped. Szegény Vera ezen a tudományos magyarázaton sírt, s neve-

tett. Végül is a jóslat beteljesedett. Igen, ... mert másnapra az én ki-

csi húgomnak duplájára dagadt fel az orra. Odvas szívvel húzódott

-------------------

be a sarokba, ijedten nézett maga elé. Akkora lett az arca, mint egy

színes TV. Teltek a napok míg végül nagyapánk ránk nyitott. A bajt

látva, marószódát szórt az asztallapra. S a puffadt arcú lány orrát a

porba nyomta. Az a rém erős szóda úgy felmarta nóziját, hogy csak

sírt szegény, tüsszögött. S lám mit tesz Isten, a borsó kijött. És bár a

lány orra még napokig dagadt volt tőle, de egy életre tanult belőle.